A barátommal nyáron leszünk 3 évesek, így szerintem már bátran kijelenthetem azt, hogy ez egy hosszútávú kapcsolat. Talán a mai világban, az én koromban nem olyan divatos, ha valakinek már évek óta van barátja/barátnője. Ne kérdezzétek miért, egyszerűen nem tudom mi az, amiért két tizenéves fiatal miért nem tud egymás mellett maradni.
Kezdjük talán ott, hogy a párom és köztem 4 év van. Én 18 éves vagyok, ő 22. Valahogy sosem tudtam a velem egykorúakkal kijönni ilyen szinten, talán nem tartom őket érettnek magamhoz képest. Ennek az is lehet az oka, hogy van egy bátyám, aki 3 évvel idősebb nálam, és amikor kisebbek voltunk mindig velük lógtam, így ahhoz szoktam hozzá, hogy idősebbek vesznek körül. Valamint sokan mondják, hogy érettebb vagyok a koromnál, és ezért sem menne, ugyanis köztudott, hogy a fiúk későnérőek. - Tisztelet a kivételnek! -
Szerintem nagyon közrejátszik az is, hogy távkapcsolatban élünk, így nem lógunk egymás nyakán. Ez ráér akkor, ha összeköltöztünk. Minden hétvégén együtt vagyunk, ami bőven elég. Hétköznap nekem is, neki is suli van, tanulunk, barátokkal vagyunk, éljük a kis életünket. Az elején nehéz volt persze, hogy keveset látom, és néha nálam is betelik az a bizonyos pohár, amikor minden bajom van, és jólenne csak átölelni, vagy egyszerűen, ha csak ittlenne mellettem, de hozzá lehet szokni. Van egy-két osztálytársam, akiknek még a párjuk is odajár az iskolában, és nem hazudok, minden szünetben együtt vannak. Na nekem ez nem menne. Úgy érezném, hogy meg vagyok fojtva, minden lépésemről tud, és nincs magánéletem. Persze kinek mi. Színesek vagyunk.
A távkapcsolat alapja nem más, mint a bizalom. Igazából minden kapcsolat alapja a bizalom, de ha valaki távkapcsolatban él, mégjobban szükség van rá. Sosem tartottam magam féltékeny típúsnak, csak akkor, ha okot is adnak rá, így mondhatni könnyebb dolgom van. Teljesen megvan az az elvem, hogy "Akkor megy máshoz, ha valamit otthon nem kap meg.".
Sosem veszekszünk. Najó, a sosem kicsit túlzás, mindenhol vannak nézeteltérések, de akkor sem veszekedünk, hanem megbeszéljük. Amikor már a veszekedés halvány kis jele is megjelenik, a másikunk egyből elkezd valami viccet csinálni az egész szituációból, vagyis nem hagyjuk, hogy odáig fajuljon. Szerintem baromság, hogy néha kell veszekedni, ezzel egyáltalán nem értek egyet. Ha ez kell ahhoz, hogy közel érezzem magamhoz, akkor már baj van. Én valahogy sosem érzem ezt, talán azért, mert mindig elmondja mennyire szeret és érzem, hogy törődik velem, ahogy én is vele. A 3 év alatt, ha volt két nagyobb veszekedésünk.
Nem, sosem ununk bele a másikba. Egyszerűen mindig kell valami új, ami felfrissíti a kapcsolatotokat. Merj és nyerj. Ilyen egyszerű. Nem gondoltam volna, hogy találok valakit, akiről azt mondhatom, hogy 3 év után is napról napra jobban szeretem.
Talán - remélem.. - nem is kell mondanom, de a legfontosabb a feltétel nélküli szeretet, elkötelezettség, hűség. Ugye nem kell ragoznom miért?
Éltél már távkapcsolatban? Ha igen, bevált? Ha nem, esetleg kipróbálnád?
Szia!
VálaszTörlésÉn is tàvkapcsolatban élek a barátommal és nagyon jól megvagyunk! :)
szia! Örülök neki, hogy jól megvagytok. Sok boldogságot nektek. ❤️❤️
TörlésSzia:)
VálaszTörlésMi is távkapcsolatban élünk a barátommal már egy jó éve. Nem mondhatom, hogy nem veszekszünk, de nincsenek komoly problémáink. Inkább a távolság, mint egy iskolában vagy osztályban mert azoknak a kapcsolatoknak szerintem nem sok jövője van sajnos.
Sok boldogságot nektek! :)
Noncsi
Szia! :)
TörlésTeljesen egyetértek veled! Én is kifejtettem a bejegyzésben ezt az iskolás-osztályos kapcsolatot. Lassan már el sem tudom képzelni az életem nem távkpcsolatban :D
Köszönjük, nektek is sok boldogságot! ❤️❤️
Na mi pont az ellentétetek vagyunk. Mi nemsokára 6 éve leszünk együtt. Középsuliba osztálytársak voltunk, ott jöttünk össze. Rengeteg időt töltöttünk mindig is együtt. Ìgy most pont az okoz problémát hogy az egyetem feltart és jobban leköt. Dehát ki mihez szokik. Mi veszekszünk is :D nem állandóan, de az ő családja nagyon olaszos jellegü (értsd. Ami a szìvükön az a szájukon és hangosak) én nekem meg nagy a pofám :D szóval így megy ez. Dehát kinek mi válij be : ))
VálaszTörlésTudod, kivétel erősíti a szabályt! :) Persze, máshoz szoktál hozzá. Hidd el, könnyebb lesz egy idő után. :D
TörlésSok boldogságot kívánok nektek. ♥♥
Köszi, én is nektek ^-^
Törlés♥
Törlés