Kedves barátnőm,
vagy nem is tudom, hívhatlak még barátnak? Több, mint fél éve már nem állunk olyan közel egymáshoz, de előtte elválaszthatatlanok voltunk két évig.
De hogyan is ismerkedtünk meg? Ja igen, emlékszem. 2014 októbere lehetett. Egyszerűen csak mindig megvártam veled a vonatot iskola után, és állandóan hülyéskedtünk. Emlékszel még arra az idióta szemöldökös poénra? Én igen. Arról beszéltünk, hogy milyen lenne, ha a szemöldökünk is folyamatosan nőne, mint a hajunk. Akkor ezen napokig nevettünk, még immitáltuk is, ez azért már rémlik, ugye? 2014 karácsonyakor kaptam tőled egy hógömböt, amit kitettem a polcomra, és akármikor elmentem mellette megforgattam és mosolyogtam, aztán egyik nap az idióta takarítónk eltörte és nagyon mérges voltam. Huha, emlékszem nem is mertem elmondani neked, mert attól féltem, hogy azt fogod hinni, hogy én nem vigyáztam rá, pedig de, esküszöm. És én is egy hógömböt adtam neked, mert tudom, hogy gyűjtöd őket.
Az első éjszakára, amikor nálatok aludtam nagyon emlékszem. Többen voltunk, pontosan öten. Mi ketten aludtunk a kanapén, a többiek a franciaágyon. Sajnálom, hogy annyiszor megrúgtalak este, de te állításod szerint nem emlékszel rá. Jaj, az az olvasztott csoki a sok-sok gyümölccsel isteni finom volt. Na de a reggeli táncról ne is beszéljünk. Mennyit nevettünk. Hiányoznak azok a napok.
Mindig ott voltál nekem, amikor kicsit haragudtam a barátomra, én pedig támogattalak, amikor te vesztél össze a tieddel. De milyen jó is volt, amikor négyen mentünk a terraplázára. Ott vetted azt a kis terhes rákot.
Anyukám mindig mondta, hogy örül, hogy veled barátkozom, ő is igazán kedvel téged. A barátságunktól a tanári gárda nem annyira volt boldog, mondván elrontalak. Igen, ezen is sokat nevettünk.
Amikor először összevesztünk, mind a ketten arra vártunk, hogy a másik írjon. Már nem is tudom min vesztünk össze, hogy őszinte legyek. De ez most nem olyan. Most nem vesztünk össze, egyszerűen eltávolodtunk. Emlékszel, amikor utoljára nálunk aludtál? Igen, 2015 karácsonya és folyton egy fiúról beszéltél és engem kicsit zavart, de nem szóltam, örültem, hogy boldog voltál. Utána úgy éreztem kicsit megváltoztál. Nem tudom elmondani miben, de éreztem. Mintha kicsit távolságtartóbb is lettél volna. Már mindent összealkottam a fejemben, hogy biztos valaki mondott rólam valamit. Sosem tudom meg..
Mostanában újra beszélünk, mert próbálom visszahozni ami volt, de attól félek, hogy ez már nem fog sikerülni. Te találtál egy társaságot, akikkel jól érzed magad, én pedig nem fogom magamat rátok erőltetni. Van ez a hülyeségem, és ezt te is tudod. Látom, hogy sokat is nevetsz velük meg minden, így én inkább ülök hátul egyedül, és várom, hogy vége legyen a giminek.
Üdvözlettel,
egy régi barát.
Szomorú volt ezt olvasnom, mert velem is ez történt csak nem a gimiben. 2 éve nem beszélünk a bnőmmel, akivel általános suli óta barátok voltunk. Nehéz volt feldolgozni vagy lehet még most se dolgoztam fel, de el kell engedni . Valamiért így döntött és biztos "okkal"..:( Legszívesebben megöleltelek volna :( Tudom régi a bejegyzés, de remélem azóta már jobb a helyzet. És ha egy igaz barátra vágysz a messzi távolból, akkor csak írj nekem :-)
VálaszTörlésNagyon aranyos vagy. Köszönöm szépen :)
Törlés